Szörnyen régen írtam ide, bár nem is tudtam volna mit mutatni... A kötelező, nem túl kreatív, de annál inkább unalmas varrásokon kívül elő sem vettem a varrógépet rettentő régóta.
De most végre varrtam és örömmel. 😍 Nem kezdtem nagyban, most csak egy párna sikeredett, de annak imádtam minden részletét.
Néhány hete a csodás Lisszabonban jártunk, ahol minden sarkon szardíniát árulnak, izgalmas színes, vintage fémdobozokban. Minden konzerves kirakatot alaposan megnéztünk.
Ezek a boldog szardíniák ott lógnak fából faragva, textilből varrva a kirakatokon, a néni standján az egyik Miradouro előtti téren, a piacon pedig a nagy halom jégen várják, hogy hazavigyék őket.
De most végre varrtam és örömmel. 😍 Nem kezdtem nagyban, most csak egy párna sikeredett, de annak imádtam minden részletét.
Néhány hete a csodás Lisszabonban jártunk, ahol minden sarkon szardíniát árulnak, izgalmas színes, vintage fémdobozokban. Minden konzerves kirakatot alaposan megnéztünk.
Ezek a boldog szardíniák ott lógnak fából faragva, textilből varrva a kirakatokon, a néni standján az egyik Miradouro előtti téren, a piacon pedig a nagy halom jégen várják, hogy hazavigyék őket.
Amikor azon töprengtem, hogy mit is varrjak a párnára, akkor a Portugálok kedvenc kakasa (pontosabban a jelképe), Barcelos kakas és a szardíniák között vacilláltam.
A szardíniák győztek.
A szardíniák győztek.
Pamutvászon alapra, gyapjúfilcből applikáltam a halacskákat, akiket kicsit díszítettem színátmenetes cérnával az applikálás előtt.
